Már kezdem érteni a nőknek miért is megy gyorsabban egy bevásárlás mint nekem...Tehát odaállok pl az őrölt paprika elé és nem tom a kajában melyik verzióval is szoktam találkozni...csemege vagy mi....20 perc tökölés...aztán kéne porzsák is....20 perc után az univerzális mellett döntök...a mosópor meg....na mindegy.Egy nap a hiperben mire kijutok.Mivel fogalmam sincs mi merre lehet, ezért negyvenszer körbe kell mennem...
A mai nap fordulópont az életemben.Eddig nagyon vártam, hogy elköltözzek otthonról, most viszont rámtört valami fura érzés...Igaz már felnőtt vagyok, de kicsit olyan mintha ma véget ért volna a gyerekkor.A szüleim arcán is láttam fájdalmat, ami nem könnyitette meg a dolgom.Alig vártam, hogy szabaduljak, de mikor ott álltam...hát...Elég súlyos pillanat.És most hogy itt fekszem valami üres belül.De ennek el kellett jönnie, és szerintem ezzel javulni fog a viszony köztünk, mert itt érzem, hogy azért hiányzom nekik és igenis a szüleim.Hát egy kicsit szar.Üres vagyok.Remélem azért tudok segiteni rajtuk eleget ebben az életben.Legalábbis most úgy érzem szeretnék.
Némelyik blogom utólag másolódik be mivel nem mindig van net a közelben.Szóval elvagyok.Van egy kis üresség néha de nem gáz...kezelem a dolgokat.Csak ne jönne valami olyan álom ami érzékenyebben érint mint kellene.De jön, és akkor kell pár óra mire magamhoz térek.
Kicsit vegyes érzelmekkel tölt el mindig ha változnak az évszakok.Mert ugye most kezd jó idő lenni, újra nyár, stb...csak ez mindig azt is eszembe juttatja hogy rohan az idő, én meg csak lógatom a lábam a levegőbe, és öregszem.Abszolút nem keresek görcsösen társat magamnak, sőt...mint mindig várom a sült galambot, aztán ha az orrom előtt van meg eloldalazok.Nem beijedek, csak nem érzem, hogy az lenne az igazi.De szerintem én már valahol kikerültem az igazit, vagy valahol nagyon messze van, nehogy összeakadjunk.Tehát ez van.Nem érzem rosszul magam igy, de ha van valaki mellettem az azért mégis más.Dehát az időt nem lehet megállitani.De már nem is akarom.Mivel ha megállitod, nem tud begyógyitani sebeket.És szinte mindenre az idő a megoldás vagy a gyógyir...szóval türelem.Néha meg kell állni és kicsit figyelni a környezetedre.Érezni a virágokat, látni a fákat stb...ezt megtanultam mikor térdre kényszeritett a sors, amit ugye magamnak irtam.És megvolt a haszna.Ha figyelsz a környezetedre, és érzed ami körülvesz, sokkal kiegyensúlyozottabb leszel.Az ember ha totálisan padlóra kerül lelkileg, vagy éppen halálos betegségben szenved, akkor kezdi csak érezni mi is veszi körül.Akkor már tud értékelni minden ilyen apróságot.Pedig erre többször kellene figyelni.És a sorsa mindenkit figyelmeztet ha a rossz irányba tart.Csak van aki nem vesz tudomást róla.Csak már mikor letérdelt.Tapasztalat.
Nos akkor legyen...Sok konkrétum nem fog itt szerepelni, mert nem igazán akarom, hogy akárki is rám ismerjen.Inkább csak leirom miről mit gondolok vagy éppen mi fojtja le az agyamat.Régóta tervezem, hogy irok, és tudom hogy csak a kezdés nehéz, utána már kalapálom a betűket.Nem hiszem, hogy valaha valakinek is meg fogom ezt mutatni mert nem igazán akarom hogy valaki kicsit is jobban ismerjen.Lehet, hogy nem szeretek nyitott könyv lenni mások előtt.Talán ettől sebezhetőnek érezném magam vagy nem is tudom...Mivel általában akkor estem pofára mikor a legjobban megnyiltam, és talán ezért is vagyok zárkózott vagy bátortalan.De tény hogy egyszerűen totálisan bezárkóztam védekezésképp.Ha egyszerűen megérzem azt, hogy valaki kicsit is hatással van rám, rögtön meghátrálok.Ez legtöbbször akkor van ha tetszik nekem.Ha nem esek hasra tőle, akkor halál nyugodtan elbeszélgetek vele, de nem húzom be a féket.Fura érzés.Aztán tök jóba tudok lenni vele.Egyébként nagyon fura hogy csak kevés lány fog meg.Lehet magasra tettem a lecet, pedig nem érzem magamat sem jobbnak senkinél.Most is a LIDL-ben...totál hülyén jött ki...Néz a képembe a csaj...teljesen egyértelmű volt hogy kontaktust akar teremteni.És mivel jól nézett ki, vagy 2szer ránéztem és kiballagtam.Aztán persze megbánom, hogy miért is nem erőltettem, de valahogy nem a stilusom ez.Különcnek érzem magam ez tény.Érdekes hogy a nyálcsorgatós fazonok hamarabb becsajoznak mint az én fajtám.Dehát gondolom mivel minden lehetséges dologra ráugranak ezért több az esély is.Na most nem irok többet, mert akkor összehordok minden baromságot ami eszembe jut, és totál értelmetlen hülyeség lesz az egész.
Szóval itt vagyok lassan a 30 felé gyalogolva, és nem tudom minek csinálom ezt az egészet.Akivel jó lehetett volna az életem azt elcsesztem magam mellől.És gyakorlatilag úgy tűnik véglegesen sikerült elrontanom a dolgokat.Aztán le is húztam magamban a rolót.Nem tudom miért gondolom azt hogy csak ő lett volna és más senki.Talán majd ha jön valaki aki miatt megáll bennem az ütő kizökkent erről a holtpontról.Valószinüleg azért is gondolom ezt mert háromszor sodort egymás mellé az élet, és mindhárom alkalommal valami tényező áthúzta dolgokat.Én soha az életben nem gondoltam volna, hogy ember olyan mélypontra eshet amibe én kerültem az utolsó szakitásunkkor.Ha a tv-ben látsz egy embert aki a tönk szélére jutott és az öngyilkosságon gondolkozik azt gondolod nem normális.Én is ezt gondoltam, amig erre a pontra nem értem.De itt megfordul a szemedben a világ.Olyan dolgokat is észre veszel ami mellett máskor teljesen érdektelenül elnézel.Egyes spiritiszták szerint ilyenkor bekapcsol az emberekben a tisztánlátás.Látod a fákon a virágokat, hallod a madarakat, minden apró rezdülést észre veszel a környezetedben...Nos ez nálam is igy volt.Aztán egyszerűen megfulladsz a fojtogató érzéstől, hogy miért történik ez veled.Ha elhaladtam egy patak mellett, azon gondolkoztam, hogy ez a jó hely...itt nem találnak meg.És akkor gondolatban végigvezettem mit hogyan...hol hagyom az autót, hova dobom a kulcsot, stb...Tudom nagyon durván hangzik de egyszerűen igy volt.Azelőtt én is rávágtam volna, hogy egsy ilyen ember gyogyós és nem való a normál életbe, de ha egyszer átesel rajta nagyon durván megváltozik az életszemléleted.Talán az volt a legrosszabb itt az egészben, hogy tudtam már sosem lesz közöm hozzá ebben az életben.Elcsesztem, mert nem mertem igérni semmit, mert nem láttam kiutat a helyzetemből.És ez a helyzet, hogy nem tudtam mit lépjek egyszerűen felőrölt.Válasszam, hogy közel a 30-hoz kisemmizem magam és ha családot szeretnék nem lesz miből megteremteni, vagy várjak pár hónapot és minden megoldódik...Csak nem tudtam ez hány hónap, és a helyzet tarthatatlan volt.Nem mertem igérni, mert nem tudtam konkrétat...kicsúszott a kezemből minden.Kétségbeesve kerestem a lehetőségeket, és ami adódott már azt sem mertem megigérni, mert tudtam ha megint nem jön össze akkor már én sem tudom mit tegyek.Közben teltek a hetek és jött egy pont mikor elküldtek...Ott elszakadt nálam valami.A szakitásunk utáni találkozásunk nagyon előttem van.Sokszor végig játszódik bennem.Egyszerűen ott ül, vár valamit hogy talán még biztatom én meg meg akarok szólalni de nem megy.Mert nem tudok igérni...Csalódott bennem és ezt ebben az életben már nem fogom tudni jóvá tenni.A képeit már nem nézem, mert ezzel nem érdemes kinozni magamat.Tudom, hogy valami más célt szánt nekem a sors, biztos megvan az oka annak amiért élek, és ha nem kellene élnem már biztos nem lennék itt.A mai napig nagyon fájnak dolgok, de örülök, hogy ő legalább boldog lehet és én nem álltam ennek az útjába.Biztosan nem én voltam az aki mellett ezt az életet neki le kell élnie, mert a sors nem igy akarta.Ez a tüske tudom, hogy már bennem marad.Majd talán valaki enyhiteni fogja egyszer.Egyenlőre még nem túl jó érzés irni erről.És az emlékek felidézése miatt sokszor könnyes lesz a szemem, de talán azért is mert itt a vége a történetnek.Szerintem sokan ismerik azt az érzést mikor mész az utcán és mindig nézed ki jön szembe, és hátha...Aztán évente talán egyszer meglátod...utána meg napokra lever.Mert csak fekszel aztán nézel előre...Aztán felkelsz és minden megy előről.Tudom, hogy ez siránkozásnak hangzik, de sokan tudják miről beszélek.De talpon maradok.Valami oka van hogy itt vagyok, csak várnom kell.
Sokan ha valami jó dologba kerülnek bele, egyszerűen igyekeznek megfeledkezni azokról az emberekről akikkel azelőtt kapcsolatban álltak.Ilyenkor már ugye az sem számit ki mit gondol, hiszen van egy ember aki van és ugye most már lesz is örökké és innentől nem számit senki más mit gondol.Itt nem feltétlenül gondolok a folyamatos kapcsolattartásra.Hanem arra hogy a totális érdektelenség nélkül levegőnek nézzük a másikat.Én ezt sosem tudtam megérteni.Méghozzá azért mert tudom, hogy még kerülhet padlóra az ember akármi miatt is és bizony akkor jó lenne ha valaki ott állna mellette.Én már csak tudom, mert módszeresen keveredek olyan szituációkba amire azt mondtam, hogy az elképzelhetetlen hogy ez lesz még egyszer is az életben.Pedig az élet naqgyon is kiszámithatatlan.Nekem már rengetegszer bizonyitott.És azóta figyelek...és mindenki elhiheti hogy a dolgok közel sem csak rajtunk múlnak.Régen ha meglöktek még én kértem bocsánatot....ma is elég megbocsájtó tipus vagyok, de azért a tüske az valahogy kicsit mindig bennem marad.
Azok közé az emberek közé tartozom, akinek ha könnyen megy az élete, képes saját magának bebonyolitani és a végén aztán elég nehezen mászik ki a dolgokból.Dehát gondolom csak betartom a mondást, hogy az élet úgy jó ha zajlik.Csak nem mindegy hogyan.Ennek ellenére nem mondhatom hogy nem szeret az isten, mert még mindig talpon vagyok bármi is történt velem, és igaz, hogy sokkal több munkával mint másnak, és sokkal nehezebben, de végül mindig megkaptam tőle amit szerettem volna.Ezért sem csüggedek.Csak várok.És tudom, hogy úgyis betoppan valaki akivel könnyebb.Mert ketten sokkal könnyebb és érdemesebb küzdeni.Mert látod hogy van kiért.Magadért is érdemes, csak abban nincs annyi odaadás.
Munkámból kifolyólag sok helyen megfordulok és nagyon sok emberrel találkozom.Ma megint alkalmam volt megtapasztalni, hogy a pénz megszépiti az embereket.Egy épitési vállalkozó hölggyel volt találkám aki csak pár évvel idősebb nálam.Szóval ajtót nyitott köntösben...annyira nem akadtam fent rajta hiszen tudom hogy előtte ért haza tehát gondoltam dobott egy zuhanyt aztán ennyi.Én meg rosszkor jöttem.Aztán beléptem a mértékeimhez képesz nagyon is igényes nappaliba, ahol a tv előtt szintén ott ült fürdőköpenyben a Halál (a hölgy párja, csak ez volt az első gondolatom róla).Aztán először ugye azt hittem az apja, de rájöttem hogy a pénz megszépit bizonyos embereket, tehát ez valószinüleg igazi szerelem lehet.Szóval ez köpedelem, hogy egy dekorativ nő a pénz miatt hogyan tudja annyira félretenni a gusztusait, hogy az osztrák halál rámásszon a fehér bőrével meg a nagyapa korával aztán mint egy meztelencsiga megizzadva belelihegjen a műfogsorával a képébe.Dehát biztos valamiért szereti.Dehogy nem a személyisége miatt az biztos.Mert a stilusa olyan volt mint valami fasiszta.És most még pár hónapig fogunk találkozni....tehát van időm megfejteni a titkát, hátha nekem is menne.Ha nagypapakoromra lesz valakim.:)
Nem irok cimkéket mert nem akarom, hogy sokan lássák mit irok.Aki megtalált megtalált aki nem nem.Nem akarok semmit, csak kiirni dolgokat és kész.Lehet, hogy lesz nap mikor törlöm az egészet.De akkor gondolom más utakra fogok lépni és nem fogok foglalkozni az internettel sem.Max munka terén.Azon felül az összes virtuális helyen törölni fogom a profilomat.Mert minek találjanak meg régi emberek mikor az életemnek a régi szakaszait lezártam.Azok az emberek az életem azon szakaszaihoz tartoztak, nem lesz szükségem rá, hogy felbolygassák az életemet.A régi dolgokat le kell zárni, mert aki a múltjának él az elveszik.És én most ezt tartom szem előtt.Bármi is fáj régről, tudom, hogy teljesen elnyomni nem lehet az emlékeket, mert akaratlanul is kerülnek elém dolgok, amik emlékeztetnek.De az már más lesz.Ha valaki nem kiváncsi rád, azt is azon a ponton kell lezárni ahol abba maradt.Ha nem itt zárod le, hanem próbálsz az életében maradni, akkor fokozatosan szemtanúja leszel annak ahogy leépit téged a fontossági sorrendjében, majd végül az érdektelenségbe fulladsz.Ezeknél a dolgoknál mindig fokozatosan egy-egy tüske benned marad ami a végén aztán elmérdeg, és nem hogy szép emlékek jutnának az életed későbbi szakaszában eszedbe róla, hanem nem is akarsz rá még csak gondolni sem.Bár ki tudja melyik a jobb vagy rosszabb dolog...Én igyekszem mindenkire jó szivvel gondolni,hiszen mindenki csak a saját életét épiti.És mások sajnálatára nincs szükségem.Bár bevallom jól esik ha valaki néha gondol rám, de tudom ha igy lenne sem vallaná ezt be senki, mert hogy nehogy azt képzeld, hogy....Pedig szerintem ez nem jelent semmit.Csak jó érzés és kész.Ha valakit elhagynak az kicsit olyan mintha aki elhagyta meghalt volna a számára.És van benne valami.Mert jól tudja, hogy ebben az életben már nem lesz közük egymáshoz.Legalábbis ennek a valószinüsége a helyzetből adódik.És ha egyszer ez igy van akkor igyekszel túllépni és élni az életedet.És nem akarsz az "elvesztett hozzátartozóval" időről időre szembesülni.Tehát jobb a távolság, annak ellenére ha nem is mindig ezt érezzük a jó megoldásnak.
Én szeretem az éjszakát.Megvan a sajátos varázsa, az emberek sokkal jobban megnyilnak egymás felé.Szabadabban beszélnek a dolgaikról, és jobban odafigyelnek a másik problémáira is.Én elalvás előtt mindig a dolgaimon gondolkozom.Sokminden eszembe jut, sokmindent eltervezek, amit aztán meg is akarok valósitani.Aztán jön a reggel....és minden kezdődik előről.Aztán várom az estét.Mert akkor érzem jól magam.
Nos egyre biztosabb vagyok abban, hogy amit ide irok egy nap fogom és pár kattintással kitörlöm.Én nem akarom többet elolvasni, mert nem akarom mégegyszer feleleveniteni olyan dolgokat, amik már lezajlottak bennem.És egyébként is a múlt az múlt.Olyan dolog amin nem érdemes rágódni.Valószinüleg ha ott lennék ugyanigy tennék mindent, hiszen akkor sem tudnám utólag mi lenne a helyes.Igy már tudom, de az javithatatlan.Valamiért igy volt nekem megirva és mindennek igy kell történnie velem.Az ember mindig azt hiszi csak a jövőt nem ismeri.Pedig ez baromság, mert mindent ami a jelenben történik veled csak utólag fogsz fel.Tehát még a jelent sem ismered.És a jelent és a jövőt is csak befolyásolni lehet, irányitani nem.Olyan mint egy film.Nézed, és csak utána fogod fel hogy milyen is volt.
Jó dolog ha van egy társad az életben.Ezt leginkább akkor tudod értékelni ha valami nszar dolog történik veled.Jó dolog ha érzed, a probléma ami ért, mást is foglalkoztat.Ez kicsit olyan mintha a fél terhet levenné a válladról.És az sem hátrány ilyen esetekben, ha odabújhatsz és biztonságot érzel.Aztán megnyugszol és rájössz hogy átvészelitek.Ketten könnyebb.Minden sokkal könnyebb.Ha egyedül vagy nincs kire támaszkodni, magad rágod meg a problémáidat, nincs mögötted még egy támasz, csak te állsz ott.Szóval rajtad csapódik le az egész, aztán találj ki egyedül valamit, mássz ki egyedül a bajból, nyeld le magad az egészet.Aztán ha kemény vagy birod ha nem nem.A család is mögötted állhat de azért az sem olyan.Mert akkor is egyedül fekszel le este és egyedül kelsz reggel és nincs aki elfelejteti a gondokat.Csak az idő.
Korunk népbetegségének tartom, hogy az egyik ember megcsalja a másikat.Eleinte azt hittem divat de rájöttem mégsem.Régen is volt ilyen, csak nem volt divat nagy dobra verni.Gondolom az egyre rohanó világban egyre kevesebb idő van a másikra és emiatt ellaposodnak dolgok.Aztán kapsz mástól pár kedves szót és már el se hiszed hogy ez veled történt.Bár van aki direkt keresi.Szerintem ha valaki kifelé kacsingat egy kapcsolatból az nem igazi szerelem.Én ha odavagyok komolyan valakiért, még a legkisebb gondolat sem merül fel bennem, hogy kockára tegyem azt a dolgot amit a legtöbbre tartok az életben.És ebbe még egy laza beszélgetés sem fér bele félreeső helyen, mert a legkisebb kisértést sem akarom belevinni.Meg amúgy is.Nem érdekelhet.Mert ilyenkor csak egy van.És maradjon is.
Legalább valaki néha elolvassa mit ide firkálgatok.Megnyugtató, hogy nem csak magamban beszélek.Idefelé jövet megvettem a legújabb csövi újságot a parkolóban.Lassan rendszeres előfizető leszek.Nekik ha nincs pénzem ,még abból a kevésből is szivesen adok, mert ők legalább ezzel az újság eladással megpróbálnak dolgozni valamit, nem pedig azon jár az eszük, hogy a napi piára meglegyen a keret.Bár ha ilyen helyzetben lennék lehet én is innék.És különben is...elég egy szar lépés és akármikor én is a padon ülhetek.Az meg a másik oldal.Egyébként meg ők a legközvetlenebb emberek.És ha egyszer feljebb kerülnek, vissza a normál kerékvágásba, biztos hogy nem fognak átlépni a sorstársaikon.Aki meg minden nap dögre issza magát az megérdemli.A múltkor a parkolóóránál állt egy figura és nem volt aprója.Én megvettem a szokásos csövi újságomat, és nem röstelltem megkérdezni tudna-e nekem aprót váltani.Persze nagyon szivesen váltott.Aztán a morcos fazon az óránál megkérdezte tőlem én nem váltanék-e neki.Aztán mondtam, hogy a férfi az újsággal szivesen fog váltani ha esetleg odalép hozzá.De nem eresztkedett le odáig, inkább várt.Hát az ilyenek szerintem szánalmasak.
